“Kelts bennük félelmet, Uram,
hadd tudják meg a népek,
hogy ők csak emberek.” Zsoltárok, 9:21
Emléknap: április 16.
“Ha nem tanulunk a múltból akkor arra ítéltetünk, hogy megismételjük.
- Soha többet.”
A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. Az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották.
1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A Holokauszt Emlékközpont minden évben e napon emlékműsorral , az Áldozatok emlékfalánál mécsesgyújtással emlékezik meg a holokauszt nemzeti áldozatairól.
Ha meg akarod ismerni - mi a szenvedés ? mi a fájdalom ? mit jelent a remény a reménytelenségben ?-akkor lapozd fel Radnóti verseit !
Ha meg akarod ismerni, milyen volt átélni a holokauszt borzalmait - akkor lapozd fel Radnóti verseit !
Nem bánod meg ! - szoktam mondani a diákoknak az órán.
Mert a vers túlmutat a történelemkönyv száraz tényein, többet ad…mélységet és magasságot, érzelmek hullámát, ami beszívódik a lelkedbe, szívedbe és nem szabadulsz tőle, társaddá válik, formál … változol általa, megéled és átéled mindazt, ami fájt a költőnek, egy nemzedéknek.
És onnantól kezdve más leszel, más szemüvegen keresztül nézed a világot, gyötrődsz, úgy ahogy ő … fáj, úgy, ahogy neki is fájt és megszületik benned a szenvedő ember, aki átérzi a másik félelmét és fájdalmát.
És akkor már le tudsz hajolni a másik ember lelkéhez, részvéttel, szeretettel – ez az emlékezés !
Radnóti Miklós : Erőltetett menet
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
1944. szeptember 15.
Kívánom, hogy mindenki élje át az emlékezésnek ezt a felemelő érzését, ami összeköthet zsidó és keresztény közösségeket, mert a közös emlékezés, közös jövőt jelent, amit együtt formálunk olyanná, amiben Isten is gyönyörködik!
Török Hajnal