“Kelts bennük félelmet, Uram,

hadd tudják meg a népek,

hogy ők csak emberek.” Zsoltárok, 9:21

 

Emléknap: április 16.

“Ha nem tanulunk a múltból akkor arra ítéltetünk, hogy megismételjük.

- Soha többet.”

 

A magyar kormányzat 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. Az első ilyen megemlékezést 2001-ben tartották.

1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás és rendvédelem tagjai ezen a napon kezdték meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A Holokauszt Emlékközpont minden évben e napon emlékműsorral , az Áldozatok emlékfalánál mécsesgyújtással emlékezik meg a holokauszt nemzeti áldozatairól.
 

Ha meg akarod ismerni - mi a szenvedés ? mi a fájdalom ? mit jelent a remény a reménytelenségben ?-akkor lapozd fel Radnóti verseit !

Ha meg akarod ismerni, milyen volt átélni a holokauszt borzalmait -  akkor lapozd fel Radnóti verseit !

Nem bánod meg ! - szoktam mondani a diákoknak az órán.

Mert a vers túlmutat a történelemkönyv száraz tényein, többet ad…mélységet és magasságot, érzelmek hullámát, ami beszívódik a lelkedbe, szívedbe és nem szabadulsz tőle, társaddá válik, formál … változol általa, megéled és átéled mindazt, ami fájt a költőnek, egy nemzedéknek.

És onnantól kezdve más leszel, más szemüvegen keresztül nézed a világot, gyötrődsz, úgy ahogy ő … fáj, úgy, ahogy neki is fájt és megszületik benned a szenvedő ember, aki átérzi a másik félelmét és fájdalmát.

És akkor már le tudsz hajolni a másik ember lelkéhez, részvéttel, szeretettel – ez az emlékezés !

 

Radnóti Miklós  : Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,

de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok

fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom

mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!

 

1944. szeptember 15.

 

Kívánom, hogy mindenki élje át az emlékezésnek ezt a felemelő érzését, ami összeköthet zsidó és keresztény közösségeket, mert a közös emlékezés, közös jövőt jelent, amit együtt formálunk olyanná, amiben Isten is gyönyörködik!

 

Török Hajnal

Kiemelt partnereink

refegyh

parokia

mimk1

floch

vac

Ki olvas minket

Oldalainkat 224 vendég és 0 tag böngészi

FEL